A lélekrész vesztés, vagy lehasadt lélekszilánkok visszahívása.
Az új sámánok – a Föld új gondozói, akik békésebb világot álmodnak. Még ha nem is rázunk tollakkal és csörgőkkel, vagy olvasunk dobott csontokból, még mindíg sámánok vagyunk, bevonva a valóság világító természetét, segítünk a betegek gyógyításában, a betegségek megelőzésében és segítjük a haldoklót utazásában a Szellem világába. Segítünk abban, hogy születhessen egy lehetséges világ, melyben a folyók ismét tiszták, a levegő lélegezhető és ahol képesek vagyunk segíteni a szenvedőknek.
Segítünk visszatalálni a természethez.
A sámánizmus egyidős az emberiség megjelenésével és egy ma is változatlan hatékonysággal működő, élő gyakorlat, nem vallás vagy doktrína, a természet nem egyházi jellegű. Az egység, az összefüggés, a szentség, az egészség, a tudatosság, a tisztelet, a becsület útja.
A sámánok közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a valóság energikus természetéről. Az anyagi világ egy finomabb energetikai birodalom kifejeződése, melyben minden mindennel és mindenkor kapcsolatban áll. Mindannyian a természet részei vagyunk és az élet hálójában kapcsolódunk minden szinten: spirituálisan, biológiailag, ökológiailag és szociálisan. A sámán a természettel, az állatokkal, a növényekkel és a szellem világgal van összehangolva, így minden természetes elemet használ az egység visszahozása érdekében.
Mennyiszer fordul az velünk elő életünk során, hogy nem leljük a helyünket, szétszórtakká (szédülőssé - szét-dűlőssé), figyelmetlenekké, s akár egyre lehangoltabbá, depresszióssá válunk...
Eltűnődtünk-e valaha is, mi lehet emögött?
Ősidőktől kezdve lényegesnek tartották a javasok, orvosságos emberek, sámánok, táltosok a világ minden részén a lélek gyógyítását, mert a lélek az, ami a test betegségeit okozza; a lélek az életünk szikrája, lényegünk, életenergiánk.
A mindenség animista megtapasztalása alapján minden dolognak van lelke, és ezért minden - természetéből adódóan -él.
A sámán tudja ezt, és tudatállapotának megváltoztatásával képes kapcsolatba kerülni e lélekesszenciákkal.
A sámán kommunikál ezekkel a lelkekkel és sok mindent tanulhat tőlük, esetleg arra is megkérheti őket,
hogy segítsék a gyógyításban.
(Sámán = az ember, aki a sötétben lát.)
A természeti népek többsége úgy tartja, hogy az állatoknak - az embert is beleértve - legalább két lelkük van. Az egyik a testhez kötött, vagy maradó lélek. Ez a fizikai testhez tartozik és felügyel a normál testfunkciókra, például a növekedésre, a légzésre, az emésztésre, a szívverésre, a vérkeringésre, a szaporodásra és az összes természetes testciklusra.
A másik lelket gyakran szabad, vagy bolygó léleknek nevezik. Ez érez, érzelmei vannak, s éjszaka, álomban, vagy a sámán lélekutazása során elhagyja a testet. Sőt, az inuitok (eszkimók) és más népek azt tartják, hogy minden testrésznek saját lelke van. Az evenkik pedig - akiktől a sámán szó származik - úgy tudták, hogy az emberi lénynek nem kevesebb, mint hét lelke van, s azoknak mind más és más a feladata.
S tudták azt is, hogy ami nincs jelen, azt nem is lehet meggyógyítani.
A testnek csak tünetileg lehet segíteni, de a lényeg a lélek gyógyítása...
Az elveszett rész hiányában azonban ez nem tud megtörténni.
Milyen módon tudjuk újra felfedezni, meglelni elveszett, vagy elveszettnek hitt részeinket?
Az egyik ősi "sámán" módszer - a LÉLEKVISSZAHÍVÁS - elveszett én-részeink visszaszerzése.
A természeti népek körében szinte mindenhol ismert volt valamilyen néven.
Legtöbbször egyfajta boldogtalanság, örömtelenség érzést élünk meg ilyenkor, hogy hiányzik valami az életünkből, elvesztettünk valamikor valamit, de már magunk sem tudjuk, mikor és mit; de akár depressziót, emlékezetkiesést, pánikrohamokat, szenvedélyfüggőséget vagy más súlyos betegségeket is okozhat ez a helyzet. (Ahányszor ért minket az életünk folyamán egy-egy törés, trauma, mindannyiszor leválik egy lélekrészünk az egészből.)
Az igazság azonban az, hogy ami nem a miénk, azt nem is fogjuk tudni beilleszteni a hiányzó részeink helyére. A hiány továbbra is hiány marad, s a másoktól elrabolt lélekdarabok teherré válnak...
A "sámáni" hagyományokban a betegséget általában két fő dologra vezették vissza:
1. Az egyik, hogy valamilyen erő bekerült a testbe, ami nem oda való - ez esetben ezt eltávolították, kiszívták.
2. A másik ok, hogy valami hiányzik belőlünk, elment, elvesztettük vagy elvették tőlünk.
Ezt hívják lélekrész-vesztésnek - ilyenkor kell a "gyógyítónak" visszahozni a hiányzó részt, vagy részeket.
Lélekrész-vesztés valamilyen
trauma hatására következhet be.
Ez lehet akár autóbaleset, válás, haláleset, munkahelyi elbocsátás, költözés, szóbeli vagy fizikai bántalmazás, de szinte bármilyen megrázó esemény kiszakíthat kisebb-nagyobb lélek-darabot egy már eleve sérült emberből. ("Elvitte egy részemet...", "Vele ment egy részem is...")
S bármilyen hihetetlen is, de hatalmas öröm is okozhat lélekrész-elszakadást... Mennyiszer is mondjuk, ha valahol nagyon jól éreztük magunkat: "Ott hagytam magamból egy darabot..."?
Legtöbbször egyfajta boldogtalanság, örömtelenség érzést élünk meg ilyenkor, hogy hiányzik valami az életünkből, elvesztettünk valamikor valamit, de már magunk sem tudjuk, mikor és mit; de akár depressziót, emlékezetkiesést, pánikrohamokat, szenvedélyfüggőséget vagy más súlyos betegségeket is okozhat ez a helyzet. (Ahányszor ért minket az életünk folyamán egy-egy törés, trauma, mindannyiszor leválik egy lélekrészünk az egészből.)
Védekezésből elbújunk biztonságosnak hitt falak mögé a világ elől, ne tudjon közel kerülni hozzánk senki és semmi.
Ez egy ösztönös túlélési módszer a lélek számára, hogy ne sérüljön tovább, viszont éppen a bezárkózás miatt nem is tud gyógyulni később.
Sokszor ezt úgy pótoljuk, hogy mi magunk is megbántunk másokat, s "elveszünk" lélekdarabokat - azt gondolván, ezzel pótolhatjuk azt, ami nincs.
Az igazság azonban az, hogy ami nem a miénk, azt nem is fogjuk tudni beilleszteni a hiányzó részeink helyére. A hiány továbbra is hiány marad, s a másoktól elrabolt lélekdarabok teherré válnak...
A lélekrészeink alapvetően szeretnének visszatérni oda, ahonnan annak idején kiszakadtak, de sok esetben "félnek", hogy újra át kell élniük a traumát, amelyet régen elszenvedtek.
A másik nehézség, hogy mi magunk is tartunk az emlékek feltörésétől a régmúltból, ami nem ritkán velejárója a gyógyulásnak. Sajnos a lélekvesztés hatására még könnyebben veszítünk további részeket, épp ezért az esetek nagy részében halmozottan sérült a legtöbb ember.
Persze, ez fordítva is igaz, lélek-visszatérítés hatására a további, "elkóborolt" darabkák is könnyebben találnak vissza hozzánk.
A lélekvesztés tünetei:
Legszélsőségesebb és legdrámaibb formája a kóma.
A lélekvesztés tünetei jelentkezhetnek azonnal is, később is.
Az első tünet gyakran az az érzés, hogy az illető elvesztette környezetével a kapcsolatot. Rövidesen úgy érzi, hogy önmagával, a saját testével is elveszett a kapcsolat. Ürességet, fásultságot tapasztal, vagy nem érez semmit, hanem úgy látja saját életét, mint egy filmet, amelyben valaki más a főszereplő."Nem tudom mi a baj, de mintha elveszítettem volna a kapcsolatot önmagammal." - Ha ez igaz, akkor nagyon komoly a baj, mert gyakran azt is jelenti, hogy saját belső támogató rendszerükkel, reményeikkel, álmaikkal, hitükkel, önbizalmukkal és erkölcsi elveikkel veszítették el a kapcsolatot.A lélekvesztéstől szenvedő embernek gyakran nehéz őszintének lennie önmagához, más embereket hibáztat, amikor élete ügyeinek megoldása legtöbbször saját tetteiben rejlik.
A "földtől elrugaszkodottság" is a lélekvesztés egyértelmű jele.
-Másik fontos tünet az emlékezetvesztés:
A visszatérő negatív viselkedési minták, például amikor valaki újra és újra katasztrofálisan végződő kapcsolatokba keveredik hasonló típusú partnerekkel, szintén gyakran utalnak súlyos lélekvesztésre.A lélekvesztéstől szenvedők gyakran vonzódnak erőteljes emberekhez abban a reményben, hogy az erő egy része leválik a másikról, és kitölti a bennük tátongó űrt, ahelyett, hogy saját erejük visszanyerésére törekednének.
A lélekvesztett emberek szokásos reakciója, hogy az űrt másoktól elvett lélekdarabokkal próbálják kitölteni. Ezt néha úgy álcázzák, hogy újra és újra szerelembe esnek. Így próbálnak új életet kezdeni, vagy legalább új energiát kapni a régi folytatásához.Fontos jele a lélekvesztésnek, ha valaki képtelen örömet találni az életben.
Azok az emberek, akiknek mindig van indokuk rá, hogy miért nem tudják azt tenni, amit szeretnének, akiknek útja mindig el van zárva, akik félelmet éreznek szeretet helyett - könnyen lehet, hogy lélekvesztéstől szenvednek.
A lélekvesztett emberek gyakran keresnek pótlékot az életben, ami lehet bármi: karrier, kábítószer, Internet, szex, szerepjátszás vagy alkohol. A káros szenvedéllyel próbálják kitölteni az eltávozott lélekrész után maradt hiányt.
A gyors megoldás állandó keresése, és ellenkezője, a teljes egykedvűség is a lélekvesztés jele. Azonban mindnyájan látjuk - ha nem saját életünkben, akkor másokéban -, hogy ezek a viselkedésminták hosszú távon sosem segítenek, általában inkább rontanak a helyzeten.
A lélekvisszahívás hatása komoly változásokkal járhat az egyén életében.
A megerősödött önbizalomtól a természetes jókedvig, kiegyensúlyozottságig, egészen a pozitív testi változásokig számtalan példát lehet sorolni.
A lélekgyógyászat e módszere nagyon erőteljes és hatásos tud lenni, de megfelelő tapasztalat hiányában az említett veszélyek miatt nem ajánlott egyedül próbálkozni, mert a gyógyítóból könnyen gyógyítandókká válhatunk!
E módszer azonban nem veszélytelen a "gyógyítóra" nézve, hiszen ő tudatosan, saját önszántából teszi azt saját magával, amit mások szerencsétl
Transzállapotba kerülve egy része elindul megkeresni a hiányzó lélekdarabot a "sötétbe", az "árnyékvilágba".en események hatására szenvednek el.
Ilyenkor sokszor ő maga is átéli mindazt, amit annak idején az Őt felkereső egyén megtapasztalt a trauma elszenvedésekor; majd meg kell győznie az elveszett részt - hiszen a félelem miatt sok esetben, az nem mer magától hazatérni.
Végül vissza kell jönnie, hogy szó szerint visszafújja a lelket a fizikai testbe.
A lélekgyógyászat e módszere nagyon erőteljes és hatásos tud lenni, de megfelelő tapasztalat hiányában az említett veszélyek miatt nem ajánlott egyedül próbálkozni, mert a gyógyítóból könnyen gyógyítandókká válhatunk!
Ugyan a gyógyító munka nagy részét a "szellemi segítők" végzik, de erős akarat, biztos belső látás, a lélekutazás terén nagy tapasztalat szükséges a gyógyító számára, hogy sikerrel járhasson. Ismernie kell a járást a "szellemek földjén", és ott erőteljes, tiszta, jól működő kapcsolata kell, hogy legyen a szellemekkel.
Mert könnyen saját maga is elveszítheti az odaát járó lelkét.
Olyan kisugárzással kell rendelkeznie, ami bizalmat és nyugalmat áraszt, amelynek hatására megnyílik felé a bezárult személyiség, hogy befogadja visszatért részeit.
A sikeres gyógyulásnak fontos szakasza a feldolgozás, integrálás, ami sokszor hetekig, de akár hónapokig is eltarthat. Ez időszakban nagyon fontos, hogy számíthasson az egyén a "gyógyítóra", ne legyen magára hagyatva, bármilyen változást meg tudjon vele beszélni.
A lélekgyógyászat e módszere nagyon erőteljes és hatásos tud lenni, de megfelelő tapasztalat hiányában az említett veszélyek miatt nem ajánlott egyedül próbálkozni, mert a gyógyítóból könnyen gyógyítandókká válhatunk! (Az írás Sólyomfi Nagy Zoltán Karaul tanításai és útmutatása alapján felhasználásával készült.)
A sámán élete során egyre több és egyértelműbb hívást és beavatást kap,melyek végül felvállalt életfeladatához terelik. Minden sámán egyedi kapcsolattal rendelkezik a spirituális világgal, módszereit egyedileg fejleszti ki szellemi vezetői segítségével.
A sámánizmusban nem szükséges hinni, nem vallás, maximálisan tapasztalaton alapuló, személyes spirituális gyakorlat, melynek bázisát a Spirituális Világgal való közvetlen kommunikáció képezi.
Ha Önben is megérett a változás gondolata,keressen bizalommal, szeretettel várom személyes találkozásra!
Henegár Szilvia
AROLO TIFAR II Grad , AGM.IV , Holistic Energia Healing Therapy,Gyógymasszőr
+36705744027
reikicsepel@gmail.com
facebook.com/reikicsepel
